Vegyes

Radvánszky Béla gyűjteményes kötete eredetileg 1893-ban jelent meg. Engem a szakácskönyvekben leginkább a hagyományos tartósítási módok és a betegségek idején alkalmazott ételek, azok alapanyagi és elkészítési módjai érdekelnek, így abból válogattam kedvcsinálónak, de természetesen nagyon sokféle ételt és elkészítési módot tartalmaz a szakácskönyv. (A Czifray-féle szakácskönyvben találkoztam először betegségekre ajánlott receptekkel, azóta minden régi szakácskönyvben keresem ezeket a recepteket). A nyelvezetét kicsit szokni kell, de én jobban szeretem, az eredeti szöveggel  közreadott verziókat, mint az átíratokat, de olyan is jön:)

"Dinnye torta.

Csipkerósának az gyümölcséből való étek, az arena és kűbántás ellen. 

Megérvén őszkor a csipke, szedd le szép tiszta edényben,  s két felé metszvén, szedd ki az magvát és belső részét, szőrit,  bánj szépen vele, hogy semmi szőröcske rajta ne maradjon, vagy inkább benne; megmosván, faragtad fele borban és fele vízben; többecske vizet, míg meglágyúl valamennyére; vedd ki szép fejér ruhára, végy nádmézet és az levet, melyben főtt azzal is felforraltatván az nádmézet, tajtékját lehányván, miután félig lefőtt,  tedd bele ismét az megüresétett s meghámozott csipkét, hadd főni egy addig, míg az nádméz, egy kalánnal példának okáért benne kivevén, vonódik mint az fonal, az leve legyen annyi, mint az főtt meggynek.

Tiszta édes musttal is elkészéthetni, birsalmával, nádmézzel és édes borral általönthetni hideg suffácskának sokféle főzelék mellett.  Kaporna gyanánt is élnek az sültnél vele.”

Beteges embernek való levecske.

Egy tikmonyat végy, had főjön borban, ha megfőtt, az bort leszűrjed, szedd ki az tikmony székit, nyomd ki s tölts bort reá, csinálj abból levecskét. Ezt egy vén embertől hallottam, kin mikor asszú korság volt s igen elszáradott volna, egy Doktornak rendelése szerint mindenkor reggel ilyen levecskével élt s meggyógyult ereje, húsa, vére megjött.

Beteges embernek való pépecske.

Végy négy avagy öt tikmony székit, az fejérit kiszedvén, keverd meg jól egy serpenyőben, tölts bort hozzá, hogy megsűrűdjék, az bortól ne legyen felettébb híg avagy vékony, mert az forrása után nem igen sűrűdik meg, nádmézeld meg, hadd főni, de ne igen sokáig, hogy meg ne aludjék; add fel, mert ez itt betegnek jó erőt ad.

Betegnek való pogácsa.

Vedd egy megfőtt tiknek az negyed részét s metéld apróra, szilvának hánd ki az magvát, ezeket is apróra vagdalván, semlye lisztet s tikmony székét tégy köziben, készéts ezekből tésztát s rántsd meg annakutána.

Bába seggü gomba fekete lével.

Kemencében meg kell aszalni, ki kell mosni, mikor főzni akarsz benne, tiszta vízben főzzed, vörös hagymát kell reá vágni, eczetezd, borsozd, szekfüvezd meg. Az ki savanyún akarja, szekfüves lével is jó. Ez megfeketedik, sűrű is leszen, mikor feladod, meleg legyen.

Fenyő alja gomba.

Először be kell sózni, annakutána tiszta vízben főzd meg vörös hagymával, vajjal, borssal főzd öszve, másképen faolajat önts reá s eczetet, saláta módjára készétsd el. Ezzel mi magyarok nem igen élünk, de egyéb nemzetnél igen kedves."

A könyv itt elérhető

 Ezmegaz fészbuk:)

Ma egy igazi csemegét hoztam:)

 .

Általában minden étel, növény, gyógymód ismertetése úgy kezdődik:” már a rómaiak is”, „a rómaiak idejében is”.Bia többször hivatkozik Apicius szakácskönyvére, ma rákerestem. Először  egy oktatási segédanyagot találtam, érdemes átfutni  sok fotót tartalmaz és rövid összefoglalót  kapunk pl. az akkori  kenyérfajtákból, azok készítésről és sok másról is.

Aztán tovább kerestem és Apicius szakácskönyve pdf-ben:)

kép forrása 

(Nem szoktam soha lementeni ezeket a gépemre, de ez olyan csemege, hogy ott a helye). A magyar nyelvű receptek a 70. oldaltól kezdődnek. Jó olvasgatást!

Köszönöm Bia

„Mindennél fontosabb, hogy munkánkat, hajlamainkat és életütemünket egyeztessük a természet nagy és örök ritmusával. A hold járása, a szelek fordulása, a nap forrósága, az éjszaka áramai, mindez alakítja személyes sorsunkat, keddi vagy szerdai életrendünket is: az ember hallja, nagyon messziről, az intéseket és figyelmeztetéseket, a világmindenség óvó-igazító zörejeit...Egyszerre kell élni a nappal, a holddal, a vizek áradásával, a hideggel és meleggel:soha nem ellene, mindig belesimulva a világ összhangjába, a teremtés és pusztulás teljes rendjébe. Csak azok botlanak meg az életben, akik valahogyan belül söketek a világ hangjai iránt.”

26 Az egyezkedésről

Márai Sándor: Füves könyv  25.oldal

a könyv itt elérhető:

"Az élet rettenetes versenyében legtöbb ember csak akkor pihen meg, ha beteg. A betegség, a francia költő szavaival, nemcsak a szegények utazása, hanem a szegények nyaralása, téli Riviérája, Tátrája és Egyiptoma is. A lázas kedélyekre a betegség igazi lázat küld, hogy kissé megnyugodjanak. A becsvágyó és kielégületlen ámokfutó, aki – mint Kleist, a költő – „váltogatja a városokat, mint a lázbeteg a vánkosokat”, csak betegágyban eszmél igazi vágyaira, reménytelen szenvedélyeire.

A betegség pihenés is, ez közhely. Ezért előzd meg a természet parancsát, a kényszerű betegszabadságot, s iktass életed iramába apró, mesterséges betegségeket, hogy megpihenjél. Makkegészségesen őrizd néha egy napon át az ágyat. Farkasétvágyad van, a szöget is megrágnád:koplalj önként egy-két napot. Szíved nem zsörtölődik még a nikotin miatt:jutalamazd meg azzal, hogy parancsoló szükség nélkül abbahagyod három napra a cigarettát. A szervezet oly hálás a legcsekélyebb figyelemért! S ezek az apró, mesterséges, a betegség parancsa nélkül felidézett betegségei és gyógyítási állapotok, önkéntes diéták, megvonások és pihenések felérnek egy keleti úttal vagy egy vakbélműtéttel. Kíséreld meg. Csodákat látsz majd."

Márai Sándor: Füves könyv

62 Arról, hogy a betegség pihenés 

kép forrása:

a könyv itt elérhető:

Már korábban is írtam, hogy minden valamire való vidéki házhoz hozzátartozik egy  diófa, ami alatt tavasztól őszig az élet nagy része zajlik. Pihenés, olvasgatás, reggelizés stb. Nekünk nincs, így évekig hiányoltam, de közben a gönci kajszibarack fa diófányira cseperedett, így ezek a fontos dolgok az árnyékában  zajlanak, így ez a fa az én diófám. Az idén a fa és a természet is úgy döntött, hogy rengeteg barackunk lesz, így múlt szombaton beindult a sárgabarack befőzési giga projektem. A diófát helyettesítő fán kívül még van egy fánk , így amikor szombaton el kezdett fújni a szél, nem győztem szedni a lehullott, nagyon érett, mézédes barackokat. Nap végére olyan mennyiségű barack hullott le, hogy Anya és az én  nekiálltunk feldolgozni, de a fejenként 10 kg  után csak egyre gyűlt a feldolgozásra váró barack, egyszerűen nem győztük a tempót, amit a természet diktált.

 Elkelt volna még sok-sok dolgos kéz. Nagyjából, mára értük, értem utol magam. Én a befőzésekben mindig mini mennyiségekkel szoktam dolgozni 2-3 kg ez az elképesztő mennyiségű gyümölcs elég nagy kihívást jelentett, főleg, hogy a lehullott gyümölcsöt nem lehet tartogatni, mert nagyon gyorsan romlásnak indult. Kicsit lassítani próbáltam a természet által diktált tempón, így elővettem a létra arzenálomat (kicsi, nagy, kitolható) és nekiálltam leszedni a már érett barackokat. Ez valamit javított a helyzeten 3 láda barackot nem kellett azonnal feldolgozni pár napot lehetett pihentetni.

Nagyjából a nap úgy indult, hogy hajnalban felkeltem, összeszedtem a lehullott barackokat, amiket szétválogattam, azonnal feldolgozandó és délutánig várhat elv alapján, később eleve  két edénybe szedtem.  Elővettem  létrákat és  leszedtem az érett barackokat, amiket beládáztam. Utána szintén válogatva összeszedtem a közben lehullott barackokat, mert ugye nagyon sok olyan magasságban volt hogy létráról sem értem el, vagy  a talaj egyenetlensége miatt nem tudtam felállítani ott a létrát. Ilyenkor kb. 1 óra volt, amikor Anya megtömött, mondván, hogy éhesen nem tudok majd dolgozni. Utána indult a gyümölcsök feldolgozása, amit megelőzött egy újabb átvizsgálás,  átlag este fél tízre lettem kész.

Akkor induljon a giga projekt: ( nagy mennyiség házi előállítására)

Gumikesztyű,  csuklószorító, műanyag láda ha nincs feltétlenül szerezzük be, az utóbbit csak giga befőzés esetén vagy egy hatalmas csöpögtetésre alkalmas valamit és egy lekvárok töltésére alkalmas tölcsért. Gumikesztyűből szerintem legjobb az egészségügyben használatos (orvosi), de hasonlót lehet kapni a DM-ben is 2pár/csomagban ez többek között vállalható állapotban tartja majd a körmeinket. A csuklószorító is fontos kiegészítő, mivel a sok bőr lehúzás és a folyamatos keverés kinyírja a csuklónkat. (Csütörtök reggel úgy ébredtem, hogy fájt csuklóm és a második adag főzésre váró lekvárnál fel kellett adnom, csak lét készítettem mert tudtam, hogy  ha folytatom,  semmit nem fogok tudni csinálni napokig)

A jól záródó tető  -Az idén nagyrészt biztonsági tetőket vásároltam, mert így könnyedén tudom ellenőrizni, hogy nincs-e valami probléma. Amiért  nem mindenre, mert ahonnan rendeltem az üvegeket nem volt, de így is minden üvegre új tetőt tettem, izgulok is azok miatt, amiken csak sima tető van.  (Korábban az ilyen megjegyzést a dolgok túllihegésének gondoltam (új tető), de mindenképpen fontosnak tartom most megjegyezni. Tavaly néhány zakuszkám megromlott a nem tökéletesen záródó tetők miatt. amiket igen sajnáltam, mert igen sok munkám volt bennük.)

Eleve tisztán teszem el, de ettől függetlenül forró mosogatószeres vízben elmosom, leöblítem és beáztatom 1:3 arányú 20%-os  ecetből készült  forróvizes „oldatba”. Ebben hagyom  ½ órát ázni. Még nem vagyok mindig nyugodt, beteszem a mosogatógépbe és a mosogatógép mosogatószer és öblítő tartályát feltöltöm ecettel és (nálam az A program) 70 fokon elmosom, de ezt megelőzően ha régen használtam a gépet, előtte  ugyanezzel a programmal,  szintén ecettel átmosom.(A mosogatógépet  alapból  is csak öblítésre használom). A tetőkkel ugyanez.

Üvegek elmosása  -Új esetén  

Mosószódás átmosás mosogatógépben ecetes öblítéssel és hogy biztos legyen minden még egy ecetes mosás ecetes öblítéssel. És e tetők is:)

Ahogy teltek a napok sok küzdelem során egyre tökéletesedett a technikám, így a pillanatnyilag legtökéletesebbet írom le:)

szűrő, láda, tálca, kötény, gumikesztyű, éles kés, amivel letakarjuk a tálat

Mindig 5-6 kiló közötti mennyiséggel dolgoztam, mert a lábasban amiben főztem (6 l) ennek a nettó tömege fért el, átlag 4-4,5 kg. A barackokat gyorsan (hogy ne szívják magukat nagyon tele vízzel) alaposan megmostam (háromszor váltott vízben) egyszerre mindig kis adagokat. A tálcát és a  műanyag ládát szintén a fentiek szerint elmostam,  a ládát a tálcára helyeztem. Egy fazékban vizet forraltam, közben a barackokat szétválogattam kemény és puhára. A mikor a víz felforrt  folyamatosan forrón tartottam és először a keményebb barackokat kezdtem feldolgozni, hogy a súly ne nyomja össze a puhákat. Egy-egy szűrőnyi mennyiségű barackot beletettem a vízbe és kb. ½ perc után kiszedtem. ( lehet látni, hogy a barackoknak jön le a bőre, ha csak egy pillanatra mártjuk bele a forró vízbe , akkor nem sokat tettünk. Ha valahol azt olvassuk, hogy utána mártsuk hideg  vízbe, nincs rá szükség, így is kiválóan el lehet távolítani a barackok bőrét és kevésbé úsztatjuk el a konyhát). A forró vízből kiszedett barackokat a műanyag ládára helyeztem. (erre amiatt van szükség, hogy a forróvizben fürdött barackokról a felesleges nedvesség könnyen, gyorsan le tudjon csorogni. Kísérleteztem szűrővel, gyümölcsmosó tállal, az egyik megakasztja a folyamatot, túl lassú, a másikból sem folyik le megfelelő mennyiségű folyadék, amitől az egyébként megfelelő nedvességtartalmú barack túl vizessé válik.)

Amikor ezzel megvoltam a forrázó edényeket elmostam, mindent letakarítottam. magam elé tettem a ládát, az ölembe egy edényt, amibe a lehúzott bőrt tettem, jobb oldalra  egy tálat a  magnak,(jobb kezes vagyok)  a láda mellé a tálat, amibe a megtisztított barackot tettem. Bal oldalra egy tálat vízzel és még egy edényt, amibe azokat a barackokat tettem amiben valami hiba volt. Felvettem a kötényemet, ami egy hosszú póló volt, mivel a barackot elég nehéz eltávolítani a ruhából,  felhúztam a gumikesztyűt és indult a tisztítás. A barackok bőrét lehúztam, így már könnyedén, mivel nagyon puhák voltak gyakorlatilag kinyomtam belőlük a magot, és két felé vágtam őket. Amikor megvoltam, a tálat gyorsan letakartam, nehogy beleessen, szálljon valami. Mindent ami nem kellett kidobtam, a barack bőrét és a sok szirupszerű kicsurgott nedvet félretettem ecetnek. Mindent elmostam, különösen a ládát kell gyorsan lesikálni, mert ha a barack ráette magát utána igen  nehéz.

cukor, citrom vagy citromsav, edényfogó kesztyű

Megtisztítást követően ha úgy találtam, hogy sok a lé, azt leöntöttem az ecetnek eltett barackbőrhöz. A barackot megmértem, minden kiló gyümölcshöz 10 dkg cukrot adtam,(készült olyan lekvár, ahol 5 kg gyümölcshöz 20 dkg cukrot tettem, vagy 30 dkg, de átlagban 1 kg gyümölcshöz 10 dkg-t. ) Itt újra felvettem a gumikesztyűmet, fertőtlenítő gumikesztyűs kézmosás:) után a kezemmel a gyümölcsöt összenyomkodtam, illetve szétnyomkodtam, hozzáadtam 1 citrom kifacsart levét vagy egy kk. citromsavat és beledolgoztam, majd  kézmosás:), majd letakartam. Minden munkafelületet újra letisztítottam, majd tömény ecettel áttöröltem és hagytam rajta megszáradni. A nyílászárók nagyrészét becsuktam, hogy a légáramlattal ne jöjjön be lehetőleg semmi, ami belehullhatna a készülő lekváromba. A tisztára mosott üvegeket és előkészítettem.

A lecukrozott gyümölcsöt beletettem a befőző lábosba és nagy lángos feltettem főni. Felvettem a csuklószorítot:)és az edényfogó kesztyűket. Folyamatosan kevertem  egy nagyfejű, hosszú nyelű fakanállal úgy, hogy a másik kezemmel fogtam a lábas fülét. ( Van sok parám a forró étellel kapcsolatban egyrészt félek, hogy keverés közben magamra rántom, emiatt mindig megfogom az edény egyik fülét. Másrészt rettegek, hogy a forró lekvár rám fröccsen, és nem szeretem, ha mindent összelövöldöz. A fröcsögés és kilövés keverés nélkül kb. a 10. másodpercben bekövetkezik.)

 Kb. a 10. percnél a folyamatos keverés ellenére el kezdett fröcsögni, takarékra zártam, közben kevés levet eresztett és el  kezdett „habzani”, ami a 20. perc végére elfőtt. Innen még addig főztem átlagban 10-15 percig, amikorra ismét visszanyerte az eredeti sűrűségét. Forrón üvegekbe töltöttem. Ha sok kis üveggel tettem el és nagy mennyiséget dolgoztam fel (5 kg) kb. felénél újra felmelegítettem a lekvárt, hogy biztos elég forró legyen és folytattam az üvegekbe töltést. Az esetlegesen üvegre csurgott lekvárt egy új fertőtlenített, nedves  törlővel letöröltem, lezártam, a tetejére fordítottam, majd 5 perc után visszafordítottam.

A lekvárban keletkezett esetleges légbuborékokat, kiütögettem, úgy, hogy az üveget a tenyeremhez csapkodtam, ezt már a zselésítővel  eltett lekvároknál is alkalmaztam, mert ott már utólag nem lehet ezt elvégezni. Az üvegeket száraz dunsztba tettem (egy gyerek kádat kibéleltem egy gyapjútakaróval, majd  egy flanellel, az üvegeket belesorakoztattam, majd a takarót ráhajtogattam és egy másik gyapjútakaróval letakartam. (Ha különböző méretű üvegeket használtam az eltevés során a kicsiket a dunszt közepére tettem, hogy a nagyok tovább melegen tartsák.)

10/20/30 dkg cukor

1 kg gyümölcshús (nettó súly)

¼ kk. citromsav

Ebből is többféle édességgel tettem el, de ezt picit édesebbre készítettem. Gondolkodtam, hogy virággal, illóolajjal vagy főzetet készítsek  virágból  és azzal tegyem el, de végül a virágok mellett döntöttem. Mindent a fentiek szerint készítettem, a virágokat úgy tettem bele, hogy 20 percet töltsenek még a forró, készülő lekvárban. Célszerű a virágot fokozatosan hozzáadni, mert mindenkinek máshol van a megfelelő íz. A cukor mennyisége és az hogy friss vagy szárított virágot használunk befolyásolja a mennyiséget. (szárítmányból kevesebb kell, ha illóolaj mellett döntünk, csak 100% tisztaságú legyen)

45 dkg cukor

4 kg gyümölcshús (nettó súly)

¼ kk. citromsav

kb.2 ek. friss levendula virág

Ez a vaníliás és levendulás alapján készült

Ebből is többféle édességgel tettem el. Minden a fentiek szerint készítettem elő, a vaníliát felhasítottam a magokat belekapartam és a vanília rudat is beletettem a készülő lekvárba és együtt főztem, majd a végén kivettem.

4 kg gyümölcshús

45 dkg cukor

1 kk. citromsav

1 vanília rúd

Ebből is többféle édességgel tettem el. Minden a fentiek szerint, a vaníliát felhasítottam a magokat belekapartam és a vanília rudat is beletettem a készülő lekvárba és a végén kivettem. Amikor kész volt ½ dl rumot beleöntöttem és jól elkevertem. Érdemes megízlelni, hogy kicsit rumosabb aromával szeretnénk-e. Ilyen lekvárt már évekkel ezelőtt készítettem, de nem voltam elragadtatva tőle, most annyira finomnak találtam, hogy még egy adagot készítettem belőle.

4 kg gyümölcshús

45 dkg cukor

1 kk. citromsav

1 vanília rúd

Korábbi szakácskönyvekben a dzsemfőzésnél 6 dl vízben feloldanak 1 kg cukrot ezt felforralják, a gyümölcsre öntik, majd nagy lángon főzik 20 percig, közben képződő habot  leszedik, forrón üvegekbe töltik. Innen több megoldás is ismeretes:

Még tavaly tanulmányoztam az ecetkészítést, de eléggé munkásnak itéltem a folyamatot, a gyümölcs összezúzása, préselés stb. , de ez valószínűleg inkább akkor kerül elő, ha nagyobb mennyiségű ecet készül. Pár liter házi használatra készülő gyümölcsecet  technológiája lényegese egyszerűbb.  A másik visszatartó ok az volt, hogy az almaérés ideje ősszel van, a hőmérséklete sokszor alacsony, ami nem kedvez az erjedésnek, és  nem akartam  hetekig ezer muslincát a lakásban.  Sokféle ecetkészítési mód ismeretes. A paraszti háztartásokban szőlőtermelő helyeken borecetet, egyéb helyeken inkább gyümölcsecetet készítettek. A borecet készítésére is többféle eljárás ismeretes én most azokra nem térek ki. A gyümölcsök közül leginkább leginkább almaból, vadalmából és vadkörtéből készítettek ecetet . A gyümölcsecetek készítésének is több alternatívája létezik az egyik, amikor magából a gyümölcsből készül az ecet , a másik készítési mód, amikor gyümölcsöt érlelnek  borecetben. Természetesen alig van  régi szakácskönyv, ahol ne szerepelne az ecetkészítés valamilyen formában, borecet, gyümölcsös borecet, borecet különböző fűszerekkel ízesítve valamint borecet  fűszerekkel és gyümölccsel. Fűszerezték virággal ibolyával, gyöngyvirággal is az ecetet. (A gyöngyvirágot kicsit furcsának találom, mivel minden része mérgező) . Az én eceteim erjesztéses  módszerrel   készültek.

 A bodza-rózsa-almaecet félig a véletlen műve, a végcél  lekvár lett volna, de közben átalakult a folyamat ecetkészítéssé:) Korábban olvastam, hogy pl. a megromlott (erjedt) befőttekből, lekvárokból is készíthető gyümölcsecet. 

A lekvárt nem főztem meg teljesen még vacakoltam valamin, így egyszercsak el kezdett erjedni. Beletettem egy dunsztos üvegbe és  összedaraboltam még annyi almát, hogy  1 kg legyen a súlya, majd a gyümölcs súlyával azonos mennyiségű  langyos vizet öntöttem hozzá. Minden nap átkevertem, a gyümölcs kicsit puhult az erjedés hatására. Gumikesztűt húztam  és jól összenyomkodtam.   Nem tudom ez mennyire kellett vagy nem, ezzel az volt a célom, hogy minél több minden kijöjjön a gyümölcsből.  Közben beledobtam egy maréknyi vörös rózsát, mert kíváncsi voltam, hogy mennyiben fog ez változtatni a színén, ízén. Kb  10. nap múlva átszűrtem és kinyomkodtam. Ehhez  az 1. lépcsős szűrt ecethez hozzáadtam a cukrot, újra üvegbe tettem lekötöttem és érleltem.  Mivel nem tudtam tökéletesen átszűni, így a szűrést követően üledék képződött az alján.  Kb.4 hét alatt letisztult és egy kocsonyás anyag képződött a tetején. A  kocsonyás hártyát leemeltem, az ecetet egy sűrű szövésű  anyagon átszűrtem.  Hagytam újra ülepedni  (ez több óra) és újra átszűrtem, de már azokba az üvegekbe, amikben tárolni akartam.  Az üveg alján lévő üledéket és a kocsonnyás anyagot egy üvegben félretettem. Mivel közben  Erdődőkóstolónál  olvastam, hogy nem zárta le az eceteket, nehogy beinduljon újra az erjedés, és meglepetés érje, így én is csak egy papírlappal zártam le.

Már volt ecetkészítési tapasztalatom:), és kiderült, hogy a gyümölcs kipréselése és aprítása nem olyan munkás, mint amilyennek első, második olvasatra tűnt, az íze pedig  finom, nagyon hűsítő vízzel vagy ásványvízzel hígitva, esetleg kevés mézzel ízesítve, így nekiálltam a következő ecet készítésének.

1 kg alma

1 liter víz

20 rózsa szirma

20 dkg cukor

Az első ecetnek nagyon szép lett a színe a hozzáadott rózsától, így a következő ecetbe már elég sokat beletettem.  Itt már nem véletlenszerűen dolgoztam, hanem nagyjából ennek a receptnek az iránymutatása alapján 

Az almát megmostam, feldaraboltam, a rózsákat leöblítettem. Egy nagy dunsztos üvegbe beletettem és 1 liter vizet öntöttem rá.

 Arra érdemes figyelni, maradjon hely az üvegben, ha beindul az erjedés,   meglepetések érhetnek bennünket. A kenyérnek gondolom az a szerepe, hogy beindítsa az erjedést, én azt nem tettem rá, mert azt a korábbi időkben sem alkalmazták.( Nem mindha  rózsát tettek volna bele, de a rózsa itt elsősorban az ecet  színét adja.  Nem akarom misztifikálni, de a színén túl az ecetbe belekerül a rózsa információja is, így nemcsak egy színezett almaecet lesz, hanem több annál, energetikailag a rózsa gyógyereje is benne lesz.:)). Lekötöttem, meleg helyre tettem és beletettem az előző ecetkészítés során képződött kocsonyás anyagot és az üledéket is. Minden nap átkevertem, a gyümölcs kicsit puhult az erjedés hatására. Gumikesztűt húztam  és jól összenyomkodtam.

10.nap után leszűrtem, hozzáadtam a cukrot, újra lekötöttem és hagytam pihenni. Néha megkóstoltam. Kb.4 hét alatt letisztult és egy kocsonyás anyag képződött a tetején. A  kocsonyás hártyát leemeltem, az ecetet egy sűrű szövésű  anyagon átszűrtem.  Hagytam újra ülepedni  (ez több óra) és újra átszűrtem, de már azokba az üvegekbe, amikben tárolni akartam.  Az üveg alján lévő üledéket és a kocsonnyás anyagot egy üvegben félretettem a következő ecethez, ami most a cseresznye-meggy-ribizli, de készül egy meggy és csak cseresznye is.:). 

Az első elkészült ecetem lassan egy hónapos, valóban minél tovább áll annál erősebb.

Biztos mindenki tudja, hogy az almaecet számos pozitív élettani hatással rendelkezik, valamint súlykontrollhoz is szokták alkalmazni, de aki még véletlenül nem hallott volna erről, itt  bővebben olvashat róla.

Erdőkóstoló ecetei

Úgy látom az elmúlt két hónapban szinte csak tartósítással kapcsolatos poszt született, na persze nem vittem túlzásba egyéb konyhai ténykedésemet. Néha még a kenyeret sem vajaztam meg csak üresen kapta be pár falatot, amikor éppen el akartam szédülni az éhségtől, na de most kitettem magamért:)

A rizst alaposan megmostam és beáztattam. Közben a hozzávalókat megmostam és megtisztítottam. A hagymát felkarikáztam, a paprikát felkockáztam,  a répát lereszeltem, a cukkinit vékony szeletekre vágtam majd felcsíkoztam, a cukkinivirágot is felszeleteltem. A rizst leszűrtem,az olajat felforrósítottam, átforgattam benne rizst. Amikor kicsit fehéredett felöntöttöm 2 dl vízzel , sóztam, jól átkevertem és elkezdtem párolni, közben gyakran megkevertem. Amikor a vizet magába szívta kb. félidőben voltam a párolással. Hozzáadtam a répát, cukkinit, paprikát,hozzáöntöttem még 1,5 dl vizet és gyakran kevergetve tovább pároltam. Mire magába szívta a vizet megpuhult a rizs, a zöldésgek roppanósak maradtak. Beletettem a cukkinivirágot és megszórtam reszelt parmezánnal és alalposan összzekevertem. A körömvirágról lecsipkedtem a szirmokat a borsikafű ágacskáról a levélkéket és a rizsre szórtam. Nem tudtam mennyire hőérzékeny a sásliliom, így csak a rizs mellé tettem.

Szóval sásliliom, aki még nem próbálta, feltétlenül próbálja ki, mert naggyon-naggyon finomJ, ez a legfinomabb virág, amit eddig ettem.

A sásliliommal kapcsolatos tudásom Erdőkóstolótól  származik. 

Ezekből készült:

1,5 dl rizs (jobb lett volna kölessel, de azt kicsit tovább kell főzni)

5 cukkinivirág

3 körömvirág

2 sásliliom (ha van több mégjobbJ)

2 újhagyma

½ sárgarépa

½ kaliforniai paprika

½ cukkini

borsikafű

só

reszelt parmezán (ízlés szerint)

olívaolaj

Sásliliomos finomságok  itt, itt és itt is.

 Ezmegaz fészbuk:)

Úgy veszem észre, ahogy öregszem, minden étel/alapanyag előhív bennem egy emléket:). A ribizli nem egyszerűen ribizli, hanem emlékek sora.  Nyár, meleg, tanya, lovak, gümölcssaláta, ribizlis joghurttorta, ribizli szemezés. A szüleimnek volt kulcsa a lakásomhoz, és nyáron gyakran előfordult, amikor hazaértem éjjel hulla fáradtan egy vödör ribizlit táltam a konyhámban, amivel kezdenem kellett valamit. Ez az akciójuk heti rendszerességgel megismétlődött, a legkülönbözőbb napokon. Az az emlékképem, hogy brutál meleg van a lakásban, folyik rólam a víz, a TV előtt ülök vagy a rádiót hallgatom és  hajnalig ribizlit szemezek:).  Önmagában nem szeretem, az én ízlésemnek túl savanyú, de édesebb gyümölccsel gyümölcssalátában, vagy a joghurttortában remek. Másba is, de én leginkább ezekbe használom, nem beszélve a pozitív  élettani hatásáról .

Két évvel ezelőtt főztem egy üveg ribizlidzsemet és annyira finom volt, hogy tavaly megújráztam, de sajna a kísérleti példány valamilyen okból megadta magát. Az idén alig vártam, hogy érjen és készítsek, bár a kevésbé macerás lekvárfajtákat jobban szeretem.

Ribizlidzsem

A ribizlit alaposan megmostam és leszemeztem. Szokták villával lehúzni a szemeket a szárról, de belémivódott, hogy a fagyasztáshoz szép ép szemek kellenek:). Leturmixoltam és egy szűrön átpasszíroztam.   Itt elhibáztam, kicsit meg kellett volna nyomkodnom, hogy kicsi nedvesség kijöjjön  és ne főzéssel kelljen elvezetnem, de ez csak később jutott eszembe, hiába meleg van:). A leturmixolt mennyiség 1 liter volt, passzirozás után 700 ml. A befőzőlábasban feltettem melegedni , hozzáadtam 10 dkg cukrot,- a mentánál megírtam, hogy miért nem méz, xillit, vagy sztívia-, és  alacsony hőfokon, állandó keverés mellett el kezdtem főzni, inkább csak párologtattam. Főztem, főztem, nem mértem az időt. Nagy lábasban , kis mennyiség nagy párolgási felület így gyorsan sűrűsödött.  Hozzáadtam 1 tk. agar agart, ezzel még pár percig „forraltam” majd az előzőleg  előkészített üvegekbe kanalaztam. (itt minden üvegek előszítéséről)  Az üvegeket lezártam, fejtetőre fordítottam, majd száraz dunsztba tettem és ott hagytam kihűlni.

Amikor nekiálltam a bejegyzést megírni, megnéztem, hogy van a technológia Kapitán Mária könyvében. A lényeg:az átpasszírozott magot és héjat kevés vízbe tesszük és elvben a héj felúszik a tetejére, amit le lehet szedni és beletenni a dzsembe. Na ezt majd jövőre fogom kipróbálni.

1 liter turmixolt ribizli

10 dkg cukor

1 tk. agar-agar

Pontosan 2 üveg 220 ml dzsem lett és egy mini kóstoló kb.1/2 dl. Elég savanyú, még nekem is, de fogyasztás előtt, ha majd akkor is savanyúnak ítéljük pici mézet teszük bele. Cukor nélkül is el lehetett volna készíteni vagy egyéb édes gyümölccsel. Úgy láttam a recepteknél 1:1 a cukor gyümölcs arány, de szerintem attól brutál édes lesz.