Tavaly szerettem volna szederlekvárt főzni, de végül nem lett belőle semmi, mert nem volt, helyette
bodzalekvárt főztem. Nem is értem miért nem volt szeder, hiszen sokkal kedvezőbb volt az időjárás. Az idei
nagy szárazság miatt sem fűztem hozzá vérmes reményeket, de valamelyik nap lementem a rétre és rengeteg szeder volt, de nem volt mibe beletennem (megint megszegtem a 3.szabályt, zacskó mindig legyen nálad), gondoltam majd a napokban lemegyek szedni úgyis kell még zsurló is.
Vasárnap lett a valamelyik nap. Vittem két dobozt, hogy a tárolóedényen ne múljon, bár nem igazán hittem benne, hogy képes leszek teleszedni. Nem rajongok az ilyen sziszifuszi feladatokért. Elsőre aprószeműt találtam, így igen lassan kezdett gyűlni a dobozban. Megpróbáltam a pozitív lelki hozzáállást fenntartani, arra gondoltam, sokan mit nem adnának érte, ha ilyen lelőhelyük lenne.
A kisebb dobozt megszedtem, ettől nagyon elégedett voltam magammal, mert úgy saccoltam az már egy kisüveg lekvárnak elég. Amikor hazaindultam akkor láttam meg, egy nagyszemű szedrester, újra előkaptam a dobozomat és megszedtem.
Mivel elég savanyú volt azon tipródtam mivel édesítsem. Gondolkodtam a gyümölcscukron, mert itt nem rontotta volna el a színét, de felvetődött a barack és szilva lehetősége is. Végül szilvával párosítottam. Azt reméltem ettől a házasságtól, hogy elég édes lesz és nagyon krémes, ahogy tavaly a bodzalekvár is. Így is lett. A családom szerint érződik benne a szilva íze, én is érzem, de nem kellett bele cukrot tennem, ami azért szempont, mert brutál sok lekvárt tettem el, amit a végén még megeszünk, akkor bármilyen kevés cukrot is használtam üvegenként, de mégis túl sok lesz. Natúran pedig annyira savanyú lett volna, hogy még én sem tudnám megenni
.
Hibás technológiával így készült.
Mivel több napos eső után voltunk annyira tiszták voltak, hogy meg se kellett volna mosni, de leöblítettem. (Olyan helyen próbáltam szedni, ahol nincs a vadaknak csapása, így kisebb a fertőzés kockázata is), a még benne lévő virágokat eltávolítottam, leturmixoltam (62 dkg, 7 dl), itt jött a meglepetés, hogy tele van maggal, bár nem tudom ezen miért csodálkoztam, a málna is ilyen:) egy szűrőn átpassziroztam. A magokat és ami gyümölcshús nem jött át a szűrön félretettem. A szilvákat megmostam, gondolkodtam, hogy lehúzzam-e héját, de végül rajtahagytam. Kimagoztam és félbevágtam, majd újra és leturmixoltam. Nem akartam méregetni, így ugyanannyi turmixolt szilvát, mint amennyi a a leszűrt szeder volt lábasba öntöttem és feltettem főni. Amikor elég sűrűnek ítéltem üvegekbe töltöttem, lezártam fejtetőre állítottam és száraz dunsztba tettem. Gondolkodtam, hogy dzsemet készítsek-e belőle, mivel úgy több lesz, de ha már szilvával főzöm, nem teszek bele zselésítőt.(agar-agar)
Nagyjából egy liter alapanyagból 1 db 375 ml-es és 1 db 220 ml üveg lekvár lett és kimaradt kb 200 ml kóstoló. Felvetődött bennem, hogy fűszerezem, de végül úgy döntöttem, hogy nem, majd a szilvalekvárt.
A félretett magokhoz és szilvához még tisztítottam őszibarackot és körtét, azokat is leturmixoltam, az egészet összeöntöttem, kb 2. dl. vizet adtam hozzá, feltettem főni, kb 10 percig főztem, majd egy szűrőn átszűrtem, újraforraltam, üvegekbe töltöttem, lezártam, fejtetőre fordítottam és szárazdunsztba tettem.
(Ha eszembe jutott volna a leturmixolt szedret feltehettem volna főni és csak utána leszűrni, de a következőt már így csinálom:))
Tegnap újra elmentem, de bármennyire biztatgattam is magam „csak „ 32 dkg lett az eredmény. Mivel friss volt még az élmény:
leöblítettem, leturmixoltam, feltettem főni, egy sűrű szűrőn átszűrtem és tovább főztem, az előző lekvárból kimaradt szilvás verziót hozzáadtam (újra megkóstoltam, de hidegen nem éreztem rajta a szilva ízét, inkább csak a finom savanykás szedret), hozzáadtam egy evőkanál cukrot (eredetileg fruktózzal akartam készíteni, de összeállt egy hatalmas tömbbé), főztem, főztem, amikor elég sűrűnek ítéltem beletettem egy 220 ml üvegbe, lezártam, fejtetőre fordítottam, szárazdunsztba tettem.
A
fészbukon a szavazatok a torta irányába mutattak, de igen keserves volt a szedése, legalábbis nekem, (mivel én szedtem, így keserves volt), egy félóra múlva nyoma sincs
ételbe nem kerülhetett az alapanyagom
:)
Ha Farkas Vilmos kölcsönadná a gyermeket, aki szeret szedret szedni, a jó időre való tekintettel készítenék egy szezonzáró
fagyit és le is fotóznám:)
Erdőkóstoló
így készítette.
Amit ma megtehetsz...
Szoktam néha (mindig) halogatni a dolgokat, ma kicsit ráfaragtam erre a szokásomra, lekaszálták a zsurlómat és egyéb gyógynövényeimet és a nagyszemű szedresemet is:(.
Szerencsére a kaszálást csak a rét egyik felét érintette, így a vasfű (Verbena officinalis) nem esett áldozatul. Nem a kaszálás volt az akadálya egyébként, hogy csak 32 dkg szedret szedtem.
Szedtem egy zacskó galagonyát kipróbálom ma a lekvárt belőle.
Ismétlődés, ezt megjegyzem:)
2012.ugyanezen a napon
