Vegyes

Igény volt valami diós édességre, amiben a diódarabok vannak. Mire az utolsó morzsája is elfogyott, sikerült megírnom a receptet:). 

50 dkg zabpehely

10 dkg vaj

12 dkg aszalt sárgabarack/mazsola/áfonya

15 dkg (2.ek.) méz (repce)

20 dkg darált dió, 12 dkg durvára vágott dió, 6 dkg fél dió

2 db közepes tojás

4 dkg 74 % étcsokoládé

1/2 kk. só

½ tk. vanília kivonat

2 kk.szódabikarbóna

1 narancs reszelt héja (bio)

sárgabaracklekvár/narancsdzsem opcionális

A zabpelyhet ledaráltam.

 A dióból 20 dkg-t durvára daráltam, 12 dkg-t durvára vágtam. A narancsot megmostam  és a héját lereszeltem. A csokoládét szintén durvára vágtam.

A sárgabarackot leöblítettem, felkockáztam. (Ettől annyira nedves lett, hogy nem a tésztából vette el a nedvességet)

A tojást felvertem és belekevertem a mézet, vanília kivonatot és a narancshéjat.

A zabpehelybe beleszórtam a sót, szódabikarbónát, darált diót, aszalt sárgabarackot, a durvára vágott csokoládét, majd az egészet összekevertem.

 Beleszeleteltem a vajat és a kezemmel összedolgoztam,  hozzáadtam a tojásos keveréket és beledolgoztam. (Egyszerre is  mehet a vaj és tojás, csak az eredeti recepthez képest lecsökkentettem a vaj mennyiségét és nem tudtam, hogy elég lesz-e a  dióban lévő zsíradék a különbözet pótlására, elég volt).

A tésztát elfeleztem, a nyújtódeszkát megszórtam durvára vágott dióval (ez helyettesítette a lisztezett felületet)  a tészta felső részét is megszórtam dióval és  kb. fél cm vastagságúra kinyújtottam, nagy méretű pogácsaszaggatóval kiszúrtam. (bonyolultabb kiszúróval, csillag stb. nehéz dolgozni a sok aszalványmiatt).

A tetejére ½ diót, illetve egy részének a közepébe az ujjammal kis mélyedést nyomtam és abba lekvárt tettem.

A másik felével ugyanígy jártam el.

A tepsit kibéleltem sűtőpapírral és ráhelyeztem a kekszeket ,a sütőt előmelegítettem 200 C-ra és kb.7 perc alatt megsütöttem.

A megadott mennyiségből 60 db keksz lett.

Ha most azt gondoljátok, hogy megint nyavalyogni fogok, hát nem, a csipkénél már megtettem:). Kicsit rossz volt az időzítés, a két macerás lekvárt a csipkebogyót és a kökényt nem egy napon kellett volna készíteni.

Amikor a csipke elkészült nekiálltam a kökénynek, ami szintén nem volt lefagyasztva, de a szedést követően még sokat ért, puhult.

 A kökényt  (2,4 kg) megmostam, megpróbáltam kézzel szétnyomkodni, ez nagyjából sikerült. Beletettem a befőzőlábasba és el kezdtem melegíteni, közben egy kis vizet (2 dl) hozzáöntöttem. Kevergettem, levettem a gázról és kicsit nyomkodtam a krumplinyomóval, visszatettem vizet öntöttem rá. Ezt 8 dl vízig ismételgettem. Elővettem a másik befőzőlábast, beletettem a szűrőt, majd pár merítőkanál masszát és a krumplinyomóval átpasszíroztam. Az átpasszírpozott magot és a szűrőben maradt héjat félretettem. Újabb adag passzírozás, mag, héj félre. Kicsit kellett vele izmozni, de lényegesen egyszerűbben ment, mint a csipke. Amikor kész lettem, csodálkoztam, hogy milyen sok lett:). Az átpasszírozott gyümölcsöt feltettem főni és közben előkészítettem az üvegeket. Nagyon sűrű, nagyon savanyú  és gyönyörű színű volt a lekvár. Hozzáadtam 2 ek. gyümölcscukrot (fruktóz) és állandó keverés mellett főztem.  Még mindig nagyon savanyú volt. Hozzáadtam 2 ek. kanál nádcukrot, de még mindig nagyon savanyú volt. Tudtam, hogy ebből  a lekvárból csak 1 üveget tartok meg azt üvegbe kanalaztam, majd a többit még édesítettem:(. Megpróbáltam Anya ízléséhez igazítani, így még 6 ek. cukrot hozzáadtam és még 10 percig főztem. Utána üvegekbe töltöttem, lezártam, fejtetőre fordítottam, majd száraz dunsztba tettem.

Amikor kész lettem, az volt az érzésem, hogy kizárt, hogy valaha megismétlem ennek a két lekvárnak az elkészítését. Azt az esetet tudtam volna elképzelni, hogy valaki aki közel áll hozzám a betegágyán ezt rendeli, de reméltem, ez nem következik be:).

Hozzávalók:

2,4 kg kökény

8 dl víz

10. ek. fruktóz (2 ek.) és nádcukor (8 ek.)

Ebből a mennyiségből 4 üveg 375 ml és 2 üveg 220 ml lekvár lett.
üvegek előkészítéséről itt

Megjegyzés:

A kökénylekvár hasfogó hatású, ezt fogyasztásnál érdemes figyelembe venni.

 Ezmegaz fészbuk:)

Még soha nem főztem, Anya azt mondta, ő készített többször, de semmilyen emlékképem nincs róla, se arról, hogy készíti, se arról, hogy eszem. 

Ez hogyan készült?

Először is kigyalogoltam a határba, kerestem szép csipkebogyót és leszedtem. Már ez is embert próbáló feladat, mivel még ha sok is van, igen lassan telik az edény. Úgy szoktam, hogy elmenőben felmérem a terepet és visszafele megállók a bokroknál és az első barátságtalan megnyílvánulásig szedem. Értsd ez alatt, amikor a tüske felhasítja a bőröm vagy igen erőteljesen belémakaszkodik és csak kitépni tudom, jó esetben a ruhámból. Következő bokor, szedés, szúrás, tovább.

Ha lekvárt szeretnénk készíteni jobb lenne a dércsípte, de ez több szempontból is problémás:

1. Az elvetemültek már leszedeték a javát (átlagos testmagassággal nincs elérhető bogyól:).

2. Az érett vagy fagyott bogyó érintésre szétmállik a kézben, ami nehezíti a gyűjtést.

3. Ennek a kissé trugymós állagú alapanyagnak szinte lehetetlen a megtisztítása. (csészelevelek, por stb).

4 .Azonnali feldolgozást igényel.

Emiatt jobb az érett, de még nem dércsípte bogyók begyűjtése és Erdőkóstoló módszerének alkalmazása, melyszerint a bogyókat megtisztítjuk a végétől és csészelevéltől, majd lefagyasztjuk. Feldolgozás előtt elővesszük kiolvasztjuk és feldolgozzuk, de azért így is elég macerás.

Ahogy én készítettem.

Napokig halogattam a lefagyasztást, végül nem lett belőle semmi. De ki akartam pipálni a listámon  a lekvárfőzét, emiatt a teának előkészített (végek lecsípve) csipkebogyókból nekiálltam. A bogyókat  megmostam. Kicsit szottyadt napok alatt, így megpróbáltam eltávolítani a benne lévő magokat és szőröket. Ez igen hosszadalmas feladatnak ígérkezett, emiatt stratégiát váltottam.

Amikor  a teljes mennyiséget megszabadítottam a szőröktők következett a főzés. Itt  a lekvár állaga sűrű szószszerű volt, kicsit szemcsés érzettel,az íze kellemesen savanykás-édeskés. A lekvárt feltettem melegedni a 2 ek. cukorral és 1/2 kk. citromsavval, folyamatos keverés mellett még kb. 15 percig főztem. Az előzőleg előkészített üvegekbe töltöttem, lezártam, 5 percre fejtetőre fordítottam, majd száraz dunsztba tettem és ott hagytam kihűlni

.

1,3 kg csipkebogyóból és 2.ek.cukorból ha ügyesebb vagyok 3 üveg 220 ml lekvárom van, de az első átpasszírozásnál elég sok bogyót kidobtam, így a 3.üveg csak a ¾ részéig telt meg, amit félre tettem egy vegyeslekvárhoz.

Ha nem szívok a krumplinyomós résszel, akkor is két menetben kellett volna átpasszíroznom és úgy is igen munkásnak ítéltem volna az elkészítését, de legalább Anyának nagyon ízlik az eredmény, az egyik üveg lekvárt neki készítettem.

Ha még egyszer rá tudom szánni magam az akcióra, megnézem, mennyivel könnyebb fagyasztott bogyóból elkészíteni.  Persze szabad a választás, vagy a szőrt kell kikapargatni vagy izmozni kell az átpasszirozással.  Szerintem ez volt életem legmacerásabb befőzése. A zakuszka elbújhat mellette.

Megjegyzés:

Ha saját részre készítem nem teszek bele cukrot, elég édes lett volna úgyis, de a mennyiség miatt nem akartam vacakolni a szétválasztással. Az tény, hogy a cukor sokat dobott az ízén.

Gyógylekvárként jobb édesítés nélkül készíteni vagy, almával vagy más édes gyümölccsel ízesíteni, de nem gyógylekvárként is finomabb lesz valamilyen gyümölccsel kombinálva.

Utána következett a kökénylekvár.

Már sokszor láttalak erre, lépj beljebb.Ne félj, emlékszel, mindig segítettem kijutnod . Gyere. Gyere beljebb, nézz körül kicsit nálam, megmutatom neked egyik titkomat.

Látod ezeket a fákat? Vadkörtefák. Sok-sok évvel ezelőtt a két út között, itt végig vadkörtefa sorok  voltak. Ezek a fák fiatal korukban  minden évben bő termést hoztak. Az emberek ezidőtájt kijöttek ide és összeszedték a termésüket, amit nem szedtek össze, azt megették a vadjaim. Az emberek sokféle dolgot készítettek az összegyűjtött termésből. Megaszalták, majd bőjtben és húsmentes napokon  levesként megfőzték. Készítettek belőle pálinkát, csűgört, bort, ecetet, lekvárt. Aztán megváltozott a világ. Ezek az emberek megöregedtek és nem jöttek összegyűjteni a termést. Az utódaiknak nem adták tovább, hogy hol találják ezeket a körtefákat, így lassan- lassan feledésbe merültek. Szinte nem tud róluk senki, csak aki meghallja a hívó szavamat. Látod, már nagyon megöregedtek, némelyik   tavasszal megpróbált  virágbaborulni és kizöldellni, de már nem sikerült neki. Olyanok is vannak, akiknek ez már évek óta nem sikerült. De a  többiek megpróbálják teljesíteni a kötelességüket, hogy az embereket és a vadjaimat ellássák élelemmel. Minden évben, amikor elkezdenek érni a gyümölcseik egyre izgatottabbak lesznek. Emlékeikben felsejlenek a régi idők, amikor az emberek vidáman jöttek a gyümölcseikért. Erre a pillanatra várnak, ezért a sok erőfeszítés. Titokban tudják, hogy  nem jönnek vissza azok az idők, de minden évben reménykednek.

Menj, szedd össze a gyümölcsiket, hogy ne legyen hiábavaló az erőfeszítésük. Ha tudsz, gyere máskor is, örülni fognak neked.

Ha nem veszed udvariatlanságnak, nem kísérlek ki. Ég veled.