Rügyfakadás előtt a különböző gyümölcsfákról (meggy, cseresznye, sárgabarack) megkóstoltam a rügyeket, de szörnyen keserű ízük volt, gyakorlatilag ehetetlenek. Le is zártam a rügyek ügyét. Aztán tegnap jött ez a bejegyzés. Mára el is feledkeztem róla, de mielőtt indultam a határba Erdőkóstoló posztolta a hárslevél-salátáját és gondoltam teszek a réten arrafelé egy kitérőt, ha már olyan jóképű ez a saláta. Persze szokás szerint elfeledkeztem arról a 260 km Dél felé távolságról és elég csalódott voltam, amikor megláttam a hársfát. Levél egy szál se:) Na persze ez nem teljesen igaz így, pár levélke volt már a fán, de inkább csak rügyek különböző stádiumban. Túl sokat nem vártam a fentiek miatt a rügy ízétől, de teljesen meglepett, hogy nemhogy keserű vagy natúr ízű, hanem nagyon kellemes dió íze van. Jól becsemegéztem belőle a réten és ha már ennyit gyalogoltam hoztam egy fél zacskóval. Nem akartam sokat vacakolni a saláta elkészítésével így csak 1-2 jégsaláta és paprika darabbal kóstoltam meg, de így is finom. Aki teheti próbálja ki:)
A természetgyógyászatban elterjedt a növényi rügyek fogyasztásának ajánlása a magas tápérték miatt.
Még nem zöldül.
Ez a néhány levélke volt,
Itt jól látszik, hogy leginkább csak rügyek vannak még, kicsit várnom kell a salátára:)
A rügyekről itt.
(Nem venném a bátorságot, hogy vitakozzak Béky tanár úrral, de véleményem szerint a hársfa rügynek nincs különösebb hatása torok problémákra)