Vegyes

A tegnapi nagysikerű kucsmagombázás után ma ismét felkerekedtem. Eredetileg úgy volt, hogy reggel megyünk Anyával  , emiatt jó korán fel is keltem.  Végül mégsem jött, így egyedül mentem. Iszonyú nagy szél volt, szinte félelmetes ahogy a száraz ágak recsegtek-ropogtak és néha egy-egy hatalmas lezuhant. Elképesztő mennyiségű ibolya van, néha úgy vettem észre, hogy belegyalogoltam az illatba. A végén bármennyire sziszifuszi is a szedése nem tudok majd ellenállni, bár egyelőre tartom magam:). Visszatérve a kucsmagombára nem emlékszem, hogy korábban ettem volna, bár Anya szerint  évekkel ezelőtt a kertben is volt.  Elég nehéz észrevenni, néha csak azt lehet látni, hogy kicsit megemelkedik az avar.  Megpróbáltam nagyon óvatosan szedni, hogy lehetőleg ne tapossam le a láthatatlan példányokat. Remélem, senki nem fedezi fel a titkos lelőhelyemet és a szél nem teszi tönkre a növekedést, bár minden nap van egy kis eső, ami elősegíti(?) a fejlődésüket. Amíg nem akartam gombát szedni nem is láttam, hogy ennyi kökény és vadrózsa van  az erdőnek ezen a részén is, sőt úgy fest, hogy a gomba leginkább kökény-vadrózsa társulásokban terem. Most is inkább tapasztaltam, összehasogattak kicsit úgy nézek ki mintha macskákkal hadakoztam volna:). A természet nagyon védi a kincseit:), de elég elszánt vagyok a mai szedésem eredményménye  1,5 kg kucsmagomba. A tegnapi szedést neki adtam Anyának, már fel is dolgozta. Szósz, fasírt készült belőle és került a fagyasztóba is. Holnap megnézem a másik erdős részt, lehet ott is van.