Gyerekként sokat jártam a nagymamámmal piacra. Imádtam, ahogy a parasztasszonyok árulták a tejfölt, túrót, vajat és sajtot. Minden le volt takarva valamilyen fehér átlátszó anyaggal, lehetett kóstolni. A környéküket beborította egy jellegzetes savanykás illat. Azt nem tudom felidézni, hogy mibe tették a megvásárolt dolgokat, de úgy rémlik, mintha valamilyen edénnyel mérték volna ki a tejfölt. Jó sűrű, zsíros volt kicsit sárgás, finom savanykás.
Sok helyen olvastam, hogy tejből és tejfölből készítenek házi tejfölt. Általában a receptekben 1 liter tej és vagy 450 gr. vagy kicsi (gondolom 175 gr-t jelent) tejföl az alapanyag szükséglet. Az eredmény pedig a tej plusz az oltóanyagként használt tejfölnyi mennyiségnyi tejföl. Ez elég jól hangzik, Azért persze kicsit hitetlenkedtem, mert a tejföl ugye vagy tejszín savanyításával vagy az aludtejről leszedett zsiradékból származik, az eredmény nem igazán lehetne több, mint a beletett tejföl plusz a tejben lévő tejzsír összeadódása, vagyis az oltóanyagnál kicsivel több zsiradékot kellene visszakapnunk.
Amikor elmondtam anyának az új ismeretemet jól lehurrogott, mert nekik gyerekkorában voltak teheneik és készítettek mindenfélét a tejből, de ez nem tudott eltántorítani:)
Nézzük hogy szóltak a receptek és mi lett belőle.
Általában minden recept szerint a tejet/házi tejet fel kell forralni, vissza kell hűteni, majd a tejföllel „beoltani”, üvegekbe tölteni, meleg helyen tartani, kb. 24 óra múlva kész a tejföl.
Nem egészen ezt a technológiát követtem,
A tejet felmelegítettem 40 fokra (a forralásnak úgyis csak egészségügyi kockázat csökkentő oka van), majd hozzáadtam a tejfölt és egy habverővel homogenizáltam. Üvegekbe töltöttem, lezártam és dunsztba tettem. Valahol 24-26 óra múlva megnéztem.
Általában három jól elkülöníthető rész volt látható. Egy zsirosabb töményebb felső réteg, egy aludtej sűrűségűnek látszó, valamint egy savós állomány.
A felső réteget lakanalaztam egy tálba, majd a joghurt sűrűségűvel próbálkoztam, de azzal már sok savó jött, így benne hagytam az üvegekben és úgy döntöttemm hogy inkább túrót készítek belőle.
Az üvegekben maradt aludtejszerűt és a savós részt egy edénybe öntöttem és lassan felmelegítettem. Arra figyeltem, hogy ne forrjon fel, amíg melegedett óvatosan néha átkevertem. Amikor kezdtek kicsapódni a fehérjék megpróbáltam leszedni, de láttam, jobban járok, ha az egészet egy gézkendőn keresztül leszűröm. Egy szűrőbe egy gézkendőt tettem , a szűrő alá egy fazekat és beleöntöttem a fazék tartalmát. Pillanatok alatt a savó lefolyt, már csak a megfelelő állagra kellett lercspegtetni. Nem volt kedvem mindenfélével trükközni, hogy lakáson kívűl csöpögtessem és megóvjam az esetleges legyektől, így a gézkendőt feltekertem egy fakanára, azt egy fazék tetejére tettem úgy, hogy ne lógjon le az aljáig és hagytam lecsöpögni. Viszonylag gyorsan lecsöpögött.
Eredmény
Az elkészült „tejföl” finom, de engem inkább a túróra emlékeztet, tejfölre semmiképp. A túrót kicsit száraznak ítéltem. Végül a „tejfölt” és a túrót összekevertem. Sajnos a túrót elfelejtettem megmérni, de a kettő összsúlya 27 dkg lett. (Kieg. mivel a receptek 1 L tejre vonatkoztak, így én is annyiból készítettem, de volt még 0,3 L tejem, amit joghurtnak oltottam be. Amikor láttam mi a szitu, hogy itt nem lesz több „tejföl” ezt is hozzáadtam a túrónak készülő anyaghoz.)
Most jöjjön a matek:)
A házi tejet 170 Ft/L áron vásárolom, ugyanott a tejföl 350 Ft/0,5 L, a túró 900 Ft/kg + üzemanyag ktg:).
1,3 L Tej 221.-Ft, 450 gr. előflórás tejföl 300.-Ft (ez most nem a tejestől volt) ez 521.-Ft.
Tejfölöm nem lett, ellenben lett túróm jóval magasabb önköltségiáron és a művelet során képződött rengeteg mosatlant és energiát nem számoltam bele ebbe:) Nem biztos, hogy megismétlem ezt a deficites projektet az amúgy rendkívül jó élettani hatással bíró rengeteg savóért:)
Attól függetlenül, hogy nekem túróm lett tejföl helyett, biztos lehet ilyet készíteni, mert ha beütjük a keresőbe, hogy házi tejföl készítése, 138 000 találat van.:)
Ezt a módszert most találtam, ha egyszer, mondjuk tejromlás okán mégis túrókészítésre adnám a fejem, ezt kipróbálom.
„Ha megvan a szép aludttej, mondjuk egy tálban, akkor vizet forralok egy annál nagyobb edényben, amibe bele tudom mártani a tejes tálat. Ha forr a víz, beledugom, erre összekap az aludttej: a sárgás, áttetsző savó elválik a kicsapódott fehér színű fehérjétől. Lehet forró vízbe dugás nélkül is próbálkozni: magát az aludttejet is lehet melegíteni / forralni. Ekkor fordulhat elő, hogy a túró száraz lesz, mint a bolti. Ezt úgy lehet elkerülni, hogy nagyon lassan, és rövid ideig kell forralni az aludttejet, vagy érdemes mégis a vízbemártós módszernél maradni, és gyönyörű, szaftos, szinte már krémes túró lesz az eredmény. Leszűrve az anyagot, felakasztva egy ruhában, nagyjából fél nap alatt meglesz a túró.”
Ezeket néztem a készítés előtt
