Vegyes

Megfigyeltétek, hogy szinte minden ételnek vagy italnak van egy vagy több sztorija?  Mikor, hogyan, miért esetleg kivel , kinek készítettük stb. A növényeknek is, hogyan került a kertünkbe a menta, citromfű vagy sorolhatnám,  a többi elképesztő módon szaporodó növényt. Ahogy PO is írta, a növényeket az ember vagy egy öreg nénitől kapja, vagy a házzal veszi (lehet, pont a mentával kapcsolatban írta, megpróbáltam megkeresni, de nem találtam menta, borsmenta cimkét). Menta nálunk mindkét módon volt, illetve került a kertbe. Kaptam is, igaz,  nem öreg nénitől, a kertben is volt, amikor megvettük a házat. Egyszer arra lettem figyelmes, hogy kiirtotta, az amúgy szintén agersszív gyönyörű sárga virágjaimat és akkor nagyon megneheztem rá. Kiirtottam, illetve azt hittem, de nem az a fajta, aki  ezt hagyja. Elég egy bennmaradt gyökér és újra  kezdi a terjeszkedést adott területen. Hihetetlenül agresszív területszerző és mégis szerethető. Szerető a megjelenése, a levelei bársonyossága,  imponáló a viszonyulása a dolgokhoz. Nem bánja ha tűzi a nap, azt sem, ha sok az árnyék, nem panaszkodik ha nem kap elég nedvességet vagy ha túl sokat kap.  Mint gyógynövény is szerethető, tisztítja a légutakat, csökkenti a puffadást, a teltségérzetet, kellemesen hűsít a meleg napokon , az íze is finom, üdítő. Szeretünk vele ételeket is ízesíteni. Sokan élünk-halunk  a vele ízesített dúsan habzó fogkrémekért. Szerethető, indulatokat keltő és sajnállatra méltó . A levágás utáni viselkedése egyenesen megrázó. A levágását követő pár perc múlva szinte rá sem lehet ismerni az addig erőtől és elszántságtól duzzadó ifju titánra. Nincs folymata a változásnak egyik pillanatról a másikra következik be. Egyik pillanatban még fiatal, elszánt harcos, másik pillanatban  támogatásra szoruló aggastyán. A tett súlyosságát felismerve  hiába való minden próbálkozás a megmentésére,  a folyamat visszafordíthatatlan. Hiába minden bűntudat, mégis újra és újra bekövetkezik a terület iránti vélt vagy valós igényének korlátozása. És ez a húzd meg, ereszd meg játék egy életen át fog tartani.

Aztán, hogy van a mentaszörppel?

Megfigyeltétek, hogy menta- vagy citromszörpöt még nem  láttatok átlátszó üvegben posztolva. Mindig vagy szép zöld üvegekben jelenik meg,  vagy szépen megkomponált műként, pohárban hígitva, citrommal, jéggel, levélkék itt-ott, vagy magáról a növényről  készül kép a poszthoz? Olyan mint egy titokzatos hölgy, akit mindig vagy egy paraván mögött látunk, vagy erősen lefátyolozva, és csak a rajongói táborából következtetünk a vonzerejére. Gondolkodóba ejtett volna ez a látvány, ha nem tudnám ezt a féltve őrzött  titkot. De aki még nem tudja, az hamarosan szintén e titok tudója lesz.

Ezek után, hogyan készül  ebből a sok érzelmet kiváltó, és titkokat titkot rejtő növényből mentaszörp, vagy lesznek még titkok? A fentiekből nagyjából gondolhatjátok, hogy nem a határba bringázok,  ahogy a bodzaszörpnél, ha arra gondoltok, hogy visszaszoríttam a terület iránti igényében, hát majdnem. Átmegyek a szomszédba megcsodálni a virágokat és közben megajándékoznak egy kocsideréknyi tövestől kiszedett ifju harcossal, amit nagy örömmel fogadok.

Első gondolatom a mentaszörp, de a második a tél, ami nálam a mentatea  ideje, bár hivatalosan mások ezt nyárra teszik. Azt is tudjom, ha véletlenül  utánpótlás nélkül elfogy, akkor amíg haza nem érkezik az ellátmányom a zacskót szagolgatom, bár tudom, azt is, hogy ez a függőség biztos jele, de az megnyugtat, hogy fülakupunktúrás addiktológusként mindig kéznél vagyok:). Így újratervezem, látom, hogy  a kapott mennyiség fedezi a téli napi 3x ½ liter mentatea szükségletemett, és mentaszörp készítésére is bőven elegendő. Aztán elbizonytalanodom, mi van, ha mégsem? Kibringázok a patakhoz és hozok egy jó adag lómentát, biztos ami biztos alapon.

Milyen alternatívák léteznek az édesítésére? Méz, sztívia, gyümölcscukor, xillit, nádcukor, cukor. Ha ennyi lehetőség van miért a cukor és miért nem valamelyik egészségesebb alternatívája?A mézet hő hatására szinte semmi nem különbözteti meg a cukortól, így nem érdemes elpocsékolni a szörpbe. Szakmai ártalomként mindig beugrik a költség-haszonelv. A sztivia, bármilyen jó is marketingje rendelkezik egy olyan elhallgatott útóízzel, ami számomra megszokhatatlan és a vele készült bárminemű étel –ital élvezhetetlen, így szóba sem jöhet. A gyümölcscukor jobb, mert alacsonyabb a glikémiás indexe, ami a cukorbetegeknek, és a nem betegeknek is jó, lassabban szívódik fel, mint a sima cukor, alacsonyabb a kalóriaértéke is, de nem volt itthon annyi, amivel a szörp elkészülhetett volna. A nádcukorra ugyanez vonatkozik.(nem volt annyi)

A xillitet, ami sokszor nyírfacukor névre hallgat általában kukoricából állítják elő kémia úton, így eléggé távol áll a természetestől. (Bár olvastam már igazi nyírfából készült nyírfacukorról is).

Így maradt a cukor.

Hogyan készült?

15 dkg friss mentalevél (szár nélkül) borsmenta és lómenta vegyesen (2 maréknyit olvastam, azt nem tudom mennyi)

75 dkg cukor (egyéb helyeken 1 : 1 a víz cukor arány)

5. kk. citromsav (ezt folyamatos kóstolással határoztam meg)

1 db citrom (bio)

2,5 liter szűrt víz

A mentát megmostam, a leveleket lecsipkedtem a szárról. A citromot megmostam és felszeleteltem.

A vizet és a cukrot felforraltam és összeforraltam, majd a levelekre öntöttem, lefedtem és állni hagytam, ha már így kell. Fogalmam sincs, miért áztatják 1 napig hideg vízben a mentát szörp készítés előtt, hiszen az illóolaj és íz hőhatására elég gyorsan előjön)

Az üvegeket alaposan elmostam, majd forró víz és ecet 1:1 arányú keverékével kiöblítettem és lecsöpögtettem, a tetőket szintén.

Az egészet felforraltam, egy sűrű szűrőn átszűrtem egy másik edénybe és újraforraltam. Egy tölcsér és merőkanál segítségével, amit előzőleg szintén a fentiek szerint elmostam, üvegekbe töltöttem.  Minden üvegbe tettem egy szelet citromot (ez opcionális, ki is lehet dobni) és egy mentaágacskát, (amit még a forró szörpben 1-2 percig előtte főztem, ez is opcionális) Az üvegeket lezártam, majd fejtetőre fordítottam. Dunsztba tettem, majd ott hagytam kikűlni.

Pontosan négy üveg 0,5 literes szörp lett, ahogy kalkuláltam.

Érdemes-e mentaszörpöt készíteni?

Szerintem nem:). Amiért mégis készítettem, hogy ezt  a hiányt pótoljam a blogon. És miért hiányzott?  Mert két évvel ezelőtt nagyon sok menta volt, amit a mentás-citromos méznél leírtak szerint készítettem. Annyira finom volt, hogy akartam  belőle télre is, de főzés hatására sajnos a színe eléggé vállalhatatlan lett. Így nemcsak nem posztoltam, mert akkor még nem tudtam, hogy csinos zöld üvegekben kell titokzatossá tenni:), hanem  egyenesen rejtegettem kíváncsi tekintetek elől, a kicsit hígitott földszínre hasonlító nedűt, csak csinos poharakba  töltve, feldíszitve adtam elő. A színe, mint írtam erősen kifogásolható, ami hígitva nem látszik, ellenben az íze remek.

Ha valakiben ezek után felötlik a gondolat, ha ez ennyira finom, most azonnal nekiáll mentaszörpöt készíteni, akkor lebeszélem erről.  Ha mentateát főz, amit hagy kihűlni és citrommal, mézzel ízesít, pont ott van, mintha mentaszörpöt inna, csak a méz és citrom pozitív hatását is érezheti. És mennyivel egyszerűbb tárolni is.:)

Így ha van mentánk, inkább szellős helyen szárítsuk meg, majd morzsoljuk le, töltsük üvegekbe vagy vászon/papírzacskóba. Bár, ahogy fenntebb írtam, inkább nyárra tehető a felhasználása a hűtő hatása okán, télen inkább gyógyászati céllal alkalmazzuk, eltekintve a súlyosan függőktől. Hosszútávú folymamatos alkalmazása nem ajánlott, bőrkiütést és látásromlást okozhat, Gyerekeknek pedig ne adjuk.

 És most jöjjön a titok! Szóval, ha ezek után valaki mégis mentaszörp készítésre adná a fejét, előtte szerezzen be csinos zöld üvegeket, mert mint írtam, a színe vállalhatatlan:)

Úgy alakult, hogy mentaszörp lett a kicsit rendhagyó 350. bejegyzés:)

Minden gyógynövény felhasználása előtt ezt vedd figyelembe !

(Ha esetleg valaki szeretne mentatövet, tudok küldeni,  van jó sok:))